4.fejezet - A kötelező kiruccanás

Sziasztok! Elkészültem a 4.fejezettel, elnézést hogy előbb nem hoztam, de tegnap volt a ballagásom és nem értem rá a fanficcel foglalkozni. Ez a fejezet egy olyan átkötés a sztoriban, ami a Delena fanoknak kedvező ;) Eddig semmi olyan nem volt ami Damon&Elena,de ez a fejezet átviszi a történetet, és innentől kezdve sok-sok Delena jelenetnek lehetünk részei : )

A kommentekre pedig nagy szükségem van, mert egyébként nem tudom hogy tetszik –e nektek az, amerre a történet halad.

4. fejezet

Elena szemszög

Mikor hazaértem összetakarítottam a sok rumlit, amit gondolom Jeremy hagyott, megvacsoráztam aztán felmentem a szobámba. Már este tíz óra lehetett, Jeremy azonban még mindig nem jött haza úgyhogy felhívtam.

Bonnie szemszög

(Elena távozása után Jeremy elment Bonnie-hoz )

Pakolás közben kopogást hallottam,úgyhogy elindultam az ajtó felé.

-         Máris megyek! – kiabáltam mert a kopogásból ítélve elég sürgős dolog lehetett.

-         Szia Jeremy! Hát te ? – kérdeztem meglepődve, mert nem számítottam rá, főleg hogy előre szólt: ma nem ér rá.

-         Szia Bonnie! A segítségedre lenne szükségem!

Ez a kétségbeesett hang, nagyon megrémisztett. Fogalmam sem volt, hogy mi akarhat.

-         Gyere be!Nagyon megijesztesz! Mi a baj Jeremy?

A fiú hátrafordult, majd szinte egy percig mélyen a szemembe nézett. Majd határozott, de ugyanakkor kétségbeesett hangon kijelentette:

- Szellemeket látok!

Hirtelen annyira megdöbbentem hogy egy ideig megszólalni sem tudtam. Igazából nem tudtam mit mondjak. Egyfolytában járt az agyam; próbáltam rájönni hogy mitől van ez. Majd egyszer csak bevillant: a kockázat! Amikor Jeremyt természetfeletti módon élesztettem fel.

-         Jeremy! Azt hiszem tudom mitől van ez…

-         Mitől? – kérdezte zavartan

-         Amikor felélesztettelek. Akkor kaphattad ezt a képességet. Egy természetfeletti cselekvés egy emberrel, mindig kockázatos lehet. Ilyenkor az emberek többsége érzékenyebb lesz az ilyen dolgokra. Ezért van ez veled.

-         Kiket láttál eddig ?

Úgy éreztem Jeremy hirtelen zavart és visszahúzódó lett. De ez most nem az a zavartság volt amit az előbb láttam rajta. Úgy éreztem, nem akarja elmondani.

-         Jeremy! Kiket láttál ? – kérdeztem most már erőteljesebben

-         Két embert. Illetve vámpírt.

-         De ismered őket ?

-         Igen. A volt barátnőim azok – jelentette ki csendesen.

Hát ezt tényleg nem gondoltam volna. Elkezd szellemeket látni, méghozzá vámpír szellemeket, és mellesleg ők a volt barátnői. Hirtelen aggódás és féltékenység tört rám, de úgy éreztem ezt most különösen le kell győznöm. Itt most nem volt helye a féltékenykedésnek. Sokkal fontosabb volt maga Jeremy! Hogy ezzel a dologgal hogyan képes megbirkózni!?

-         Figyelj Jeremy! Egy valamit tudnod kell! Nekem mindig elmondhatsz mindent! Jelen esetben nem az érdekel hogy a volt barátnőid zaklatnak, hanem Te magad ! Erre is fogunk tudni megoldást találni. Ne aggódj!

-         Köszönöm Bonnie! – nézett rám, annyira hálásan. Pedig én semmit nem tettem.. Mégis hálás volt,.. Némán néztünk egymásra, amikor a csendet megtörte Jeremy telefoncsörgése..

-         Bocsi. Elena az.. – mondta, majd felvette a telefont. – Szia Elena!

-         Szia Jeremy. Hol vagy? Már itthon kéne lenned.

-         Tudom, tudom. Sajnálom, csak közbe jött valami. Amúgy Bonnie-nál vagyok.

Miközben hallottam Jeremy szavait, beugrott Elena másik gondja is. Illetve gondjai Damonnal és Stefannal.. Úgy gondoltam nem kellene még egy teher a vállára,ezért elkezdtem Jeremynek mutogatni, és megsúgni hogy ne mondjon többet Elenának.

A fiú egy darabig hülyének nézhetett, aztán megértette hogy mit akartam.

- Bocs Elena. Most le kell tennem, Majd hazamegyek.  – Elena válaszát meg sem várva, gyorsan letette a telefont

-         Mért nem mondhatom el Elenának ? – kérdezte Jeremy

-         Hát, öhm…. Elég sok gondja van mostanában..

-         Például?

Az igazság az,hogy nem nagyon gondolkodtam azon,hogy Jeremynek hogyan kéne elmondanom. Illetve egyáltalán hogy elmondhatom-e!? De bíztam benne. És testvérek is Elenával..

-         Sok gondja van  a Salvatore-okkal. Stefant elvitte Klaus, Damon pedig meg van zavarodva. Valósznűleg Klaus teszi ezt vele. Elenára azt hiszi hogy Katherine. De most menj haza, ne mondj semmit Elenának. Ezt a szellem dolgot úgy kell megoldanunk hogy ő nem tud róla.

Elena szemszög

(A telefonálás után)

Nem értettem mi van Jeremyvel. De mivel Bonnie-nál van, bíztam benne. Sikerült nyugodtan elaludnom.

Reggel megint egy varjú miatt ijedtem fel. Fura volt, de nem nagyon érdekelt. Gyorsan megmosakodtam, aztán a konyhába indultam hogy megreggelizzek. Út közben benéztem Jeremy szobájába, és láttam hogy békésen alszik. Este biztosan már elaludtam, amikorra hazaért. Evés közben a napomról gondolkodtam! Elmegyek Bonnie-hoz, megkeressük Rachel elérhetőségeit, aztán majd csak lesz valami..

10 perccel később: Bonnie-nál

-         Szia! - köszöntem

-         Szia Elena. Képzeld már megtaláltam Rachel elérhetőségét. Bulgáriában lakik.

-         Tényleg ? Mint Katherine…

-         Igen, ez nekem is eszembe jutott. Ki tudja, talán ismerték is egymást….

Na, és visszatérve a Rachel ügyre, kiterveltem valamit  - újságolta Bonnie

-         Igen? És mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Szóval, szerintem az lenne a legjobb, ha én egyedül járnék utána ez ügyben. Amíg felkeresem Rachelt, és elmondok neki mindent, az lássuk be, nem kevés idő. És addig Damon-t egyre csak megzavarják.. Rájöttem hogy nem maga Klaus vére teszi ezt Damonnal. Az csak irányíthatóbbá teszi őt, de valójában egy boszorkány zavarja meg az agyát. Valahová minden egyes nap elvezetik, ahol egy szeánsz szerű dologgal ezt teszik vele. Viszont lelassíthatnánk ezt, ha elvinnénk valahová Damont, ahol egy-két nap alatt kitisztulna az agya, ugyanis amíg elvisszük, addig nem tudják összezavarni az elméjét.

-         Tehát elvisszük, kitisztul az agya, elmondunk neki mindent, és addigra talán Rachel-el is találunk megoldást. – összegeztem az előbb elhangzottakat

-         Valahogy így. Természetesen az „elvisszük, és elmondunk” dolgot, átírom „elviszed és elmondasz” dologra. – mondta Bonnie gúnyosan, szórakozva.

-         Mivan?? Bonnie, azt kéred tőlem egyedül menjek el Damonnal valahová, és tájékoztassam minden tudnivalóról? – kérdeztem felháborodottan

-         Pontosan! Elena, én Rachel-t intézem. Nem mehetünk el Damonnal együtt hozzá, ezzel veszélybe sodrunk mindenkit.. Hiszen mi van ha Rachel nem hajlandó segíteni? Akkor visszajövünk, és minden megy tovább úgy,hogy Damont teljesen meghülyítik!?

-         Igazad van.. – gondoltam át a helyzetet. – De Bonnie mit csináljak míg Damon azt hiszi Katherine vagyok?

Öhm.. tört ki a röhögés Bonni-ból. – Játszd el hogy te vagy Katherine!?? – Elena nem tudom… Majd csak kitalálsz valamit. .. – mondta elfojtott röhögéssel.

-         Haha! Köszönöm Bonnie.. – mondtam meglehetősen mérgesen

-         Elena.. sajnálom de ezen nem gondolkodtam. A lényeg hogy elmentek valahová, ahol kb egy hétig kell maradnotok..

-         Egy hétig?! – szakítottam meg Bonnie mondatát

-         Hát igen egy hétig. Vagy többig.

-         Mi? Bonnie , lehet hogy több hétig vele leszek összezárva?

-         Elena. Sajnálom.  A te döntésed. Vagy elmész vele valahová néhány hétre, vagy hagyod hogy tönkretegyék az elméjét, és rád támadjon. Melyiket választod?

Azt  hiszem jót tett nekem, hogy Bonnie emlékeztetett a helyzetre, amibe belekerültem. Egy ideje nem is gondolkodtam azon, hogy mi lesz ha Damont teljesen összezavarják. Mármint, ő érte aggódtam, miközben magamat és a többieket elfejtettem.

-         Igazad van. Sajnálom.. Akkor amilyen hamar csak tudom elrendezem ezt az egészet. Keresek egy helyet ahová elutazom Damonnal.

-         Helyes! – dicsért meg Bonnie

-         De miért kéne eljátszanom hogy én vagyok Katherine? Mi van, ha annak hisz, de elmondom hogy én Elena vagyok?

-         Fogalmam sincs. Attól függ, hogy eddig mennyire sikerült összezavarni. . Ha Klausék eddig nem kezdték ellened fordítani, akkor elmondhatod. Viszont ha már annyira sikerült összezavarni hogy ’meg akarja ölni Elenát’ azt hiszem jobban teszed ha azt mondod te nem Elena vagy hanem Katherine.

-         Értem. Rendben akkor mindent elmondok Jeremy-nek, hogy tudja miért kell elutaznom.

-         Oké. Akkor szia Elena!

-         Szia !

Elindultam hazafelé. Az agyam folyamatosan csak Damonon, és az utazáson járt. A barátnőmnek is azt mutattam hogy utálok elmenni Damonnal, de valójában én magam sem tudtam, hogy utálok vagy örülök-e elmenni egy „kiruccanásra” vele. Én Stefanhoz tartozom. De bevillantak azok a képek, amikor Damon haldoklott. És az a csók. Amit én magam, önszántamból tettem. De mégsem bánom . Viszont ha eszembe jut Stefan, hogy azért adta át magát Klausnak, hogy a bátyján segítsen, bűntudatom lett. Stefan szenved, hogy most más élhet, mi pedig közben… ezt tesszük.

Próbáltam elterelni az efféle gondolataimat, és elkezdtem a holnapi napon gondolkodni. Reggel az első dolgom az lesz hogy megkeressem, hová utazzunk, mivel megyünk, megbeszélni ezt Jeremyvel, és elmenni Damon-hoz, akinek be kell adnom hogy én vagyok Katherine, és hogy vele akarok menni egy nyaralásra. És mivel Katherine is a két Salvatore tesó közt vívódott, illetve úgy is fogalmazhatnék hogy a kedve szerint hülyítette őket, nekem is majd ezt kell tennem Damonnal….

Tehát ennyi lenne a 4.fejezet. Eddig tudom hogy teljes hiány volt a Delena dologból, de ettől a fejezettől kezdve ez teljesen megváltozikJ A kommenteket várom :)