3.fejezet - Sheila és Rachel [+]

Sziasztok! Elkészültem a 3.fejezettel, amelyben a múltba tekintünk vissza. ! Ezt a fejezetet amolyan Plusznak tervezem, mert ebben a részben egy kicsit abbamarad a múltkori történet, és az újabb szereplő: Rachel életét ismerhetjük meg. Fontosnak tartom az ő életének bemutatását, mert a későbbiekben is előjön ez a szereplő, és szerintem sokkal jobb úgy olvasni a vele kapcsolatos történteket, ha tudjuk kiről van szó.

Elena szemszög

-         Ki az a Rachel? – kérdeztem meglepődve.

-         Ez egy elég hosszú, és bonyolult történet – mondta Bonnie unottan. Láttam rajta hogy nincs kedve sztorizgatni, de akkor is kíváncsi voltam, és tovább kérdezősködtem: elvégre is, kiderült, hogy Klaus újra meg akar ölni, és ehhez a szeretteimet használja fel. Akkor csak van jogom tudni arról, hogy pontosan ki az, aki remélhetőleg segíteni fog nekünk!

-         Bonnie, kérlek meséld el…

-         Rendben Elena. – mondta egy kis gúnnyal, de mégis vidáman.

-         Ugye még emlékszel a nagymamámra, Sheila-ra?

-         Igen, persze. – válaszoltam meglepetten,mert furcsa volt Bonnie-tól hallani  hogy a nagymamáját Sheila-ként említi.

-         Szóval még amikor fiatal volt, olyan 18-20 éves körüli lehetett, ő akkor kezdte kitanulmányozni a boszorkányok életét. Akkor jött rá a sok dologra, amiben a többi embertől különbözik; és hogy milyen sok dolgot megtehet. Eleinte nem tudta kezelni ezt a helyzetet, nehezen viselte a sok nehézséget ami ezzel jár, és mondhatni majdnem „elkallódott”. Ekkor ismerkedett meg egy vele egykorú lánnyal:Rachell-el, és hamar jó barátnők lettek. Sheila mivel nem bírt egyedül megküzdeni a boszorkány élettel, muszáj volt valakinek elmondania a titkait. Mikor Rachel megtudta hogy a legjobb barátnője sem átlagos, hirtelen kerülni kezdte a nagymamámat. De ő ekkor nem hagyta elmenni Rachelt, és attól is félt, hogy netán elmondja valakinek a boszorkány dolgot. Mikor Sheila végre rátalált Rachel-re, kibékültek, és elmondta hogy miért kezdte kerülni a nagymamámat. Kiderült, hogy Rachel egy vámpír, méghozzá ő is egy, az Elsők közül. És mikor rájött, hogy Sheila pedig egy boszorkány, nem tudott mást tenni, mint hogy menekül, ugyanis a vámpírok és boszorkányok ősidők óta ellenségeik egymásnak.

Végig figyelmesen, kíváncsisággal hallgattam Bonnie-t, de ez egyszerűen letaglózott.  Bonnie nagymamájának egy Elsők közül való vámpír volt a legjobb barátnője!? Igaz, azon is nagyot csodálkoztam, hogy a nagymamája nem tudott mit kezdeni a képességével. Ahogy én ismertem annyira bölcs volt és nyugodt. De biztosan ezt az idők folyamán tanulta meg. Sajnáltam a nagymamáját, valóban nem lehetett könnyű 20 évesen, egyedül feldolgozni a tényt, hogy nem olyan mint a többiek. Bonnie ebből a szempontból rendkívül szerencsés volt. Ő a legnehezebb időszakban számíthatott a nagymamájára, minden fontosat megtanulhatott tőle. 

Gondolatmenetemet Bonnie törte meg. Illetve, csak folytatta az előbb elkezdett történetet:

-         Mikor mindketten tisztázták egymással, hogy Sheila egy boszorkány, Rachel pedig egy ősi vámpír, nem szakadt meg a kapcsolatuk. Továbbra is barátok maradtak, és napokon keresztül meséltek magukról. Megegyeztek hogy összefognak, de titokban tartják a barátságukat. Ugyanis ha Rachel családja, az Elsők megtudják hogy a lány kivel barátkozik, azonnal megölték volna Sheila-t. Főleg hogy akkoriban a nagymamám még egy erőtlen, gyenge boszorkány volt.

-         De Rachel nem is a többi Elsővel volt? – kérdeztem Bonnie-tól

-         Nem. Rachel más volt mint a többi vámpír. Főleg az Elsőktől különbözött. Ők ugyanis élvezték a gyilkolást, a fájdalmat, a lelki gyötrelmeket. Még amikor nem is volt szükségük az emberi vérre, akkor is megölték azt, akivel épp találkoztak. Rachel egy darabig nehézkesen elviselte ezt, de mindig is gyűlölte őket. Egy napon, mikor lehetősége nyílt rá, azonnal ’megszökött’ a többiektől, és folyton csak menekült. Egy darabig csak városról-városra bujdosott, aztán Európába utazott. Itt találkozott Sheila-val is, ugyanis ő is csak kóborolt, amerre tudott. Ezért mondtam korábban hogy szinte elkallódott. Tehát Sheila és Rachel itt ismerkedtek meg, és segítettek egymásnak. Sheila-nak idő közben vissza kellett jönnie, de továbbra is tartották a kapcsolatot.

-         De amikor Elijah-val szövetséget kötöttünk, ő azt mondta Klaus megölte a teljes családjukat. – jutott hirtelen eszembe – Bár Klaus a rituálé éjjelén azt mondta, nem ölte meg őket..

-         Igen, igen. Eddig mindannyian úgy tudtuk hogy Klaus megölte a teljes családját. Illetve lehet mégsem ölte meg. Nem tudhatjuk hogy Elijah-nak csak azért hazudott-e hogy megmeneküljön…

-         Értem, de akkor mi van Rachel-el? Hiszen ő is a család tagja..

-         Igen, de ő nem számít bele ebbe. Úgy értem Rachel-t keresték még egy darabig, de aztán feladták, mondván „úgyis csak nehezítette a dolgukat”. Őt békén hagyták.  Őt nem ölte meg Klaus. Rachel azóta is Európában él.
És sokat tudna segíteni nekünk, mert mialatt az Elsőkkel volt, megismerte Klaust,a gondolkodását,  és mivel utálja is, valószínűleg segítene nekünk..- fejezte be a mondandóját Bonnie.

-         Bonnie, köszönöm hogy elmondtad a nagymamád történetét – mosolyogtam rá hálásan.

-         Nincs mit , Elena. – mosolygott vissza – Akkor már csak ki kell derítenünk hogy pontosan hol lakik.

-         És természetesen felvenni vele a kapcsolatot. – tettem hozzá erőltetett gúnnyal.

-         Igen, azt is. – nézett fel Bonnie, majd mindketten elnevettük magunkat.

-         Bonnie még egyszer köszönök mindent. – mondtam visszatérve a komolyabb témára. – Akkor azt hiszem hazamegyek. Jut eszembe, nem tudod hol van Jeremy ? Mikor hazanéztem nem találtam sehol.

-         Öhm. Reggel mikor felhívtam, azt mondta ma egész nap dolga van. Beszélt valamit a könyvtárról, meg Tylerről .. Nem egészen értettem, de ráhagytam mert úgy tűnt nagyon sietett .

-         Ja, rendben. Akkor estére remélem hazajön. Azért még megpróbálom felhívni.

-         Renben. Szia Elena!

-         Szia Bonnie! Akkor holnap megkeressük Rachel elérhetőségeit?- kérdeztem kíváncsiskodva.

Persze! – bólintott Bonnie majd becsukta az ajtót.

Na, ennyi lenne a 3.fejezet. Remélem nem baj hogy tettem egy kis kitérőt a múltkori fejezet végétől, de valamikor el kellett mesélnem Rachel életét :D
A véleményeket, kritikákat továbbra is várom ;) :P
Valamint íme egy szuper oldal, ahol szintén egy Vámpírnaplók fanficet olvashattok: