1.fejezet - Bevezetés

Először is, fontos tudnivaló hogy a teljes Fanfiction a 2.évad végétől folytatódik. Tehát olyan, mintha a 3.évadot írnám meg :D Mivel még nagyon kezdő vagyok a fanfic írásokban, örülnék a véleményeknek, és jó lenne ha elmondanátok a hibáimat, hogy javíthassak rajtuk :) Köszi

Elena szemszög:

Lehet hogy furcsa, de most hihetetlenül örültem Katherine-nek. Hirtelen akkora súly esett le a lelkemről, amit képtelenség szavakkal kifejezni. Ránéztem Damonra, aki még most is csupa víz volt, és épp egy izzadságcsepp pergett le az arcán! Közben tudatosult bennem, hogy most sem szabadult fel a lelkem, és hogy miért van még bennem ez a nyomasztó érzés: Stefan! Katherine azt mondta, hogy Stefan, a bátyja életéért fizet! Gyorsan írtam neki egy sms-t „Damon jól van! Te hol vagy?” abban reménykedve, hogy minél hamarabb megkapom rá a választ. Miután elküldtem az üzenetet, azon kezdtem gondolkozni, most hogyan tovább: hogy találjak rá Stefanra; amikor Damon a hátam mögül hirtelen megszólított:

-         Elena!

Hátrafordultam, és láttam hogy még mindig az ágyon fekszik, és csillog az arca, de ez már nem az izzadság miatt volt!

-         Tessék? Damon, mi a baj?

Odamentem hozzá, leültem az ágyra és átöleltem. Nem kérdeztem tőle mást, mert tudtam miért könnyezik. Valahogy, megtudtam érteni. Néhány perccel ezelőtt még azt hitte, hogy meghal, most pedig mégis itt van. A könnyek egyrészt az öröm könnyei voltak, másrészt szörnyű lelki állapotban volt, és hihetetlen sok fájdalmon ment keresztül! Miközben átöleltem, lassan lefektettem az ágyra, kerestem egy takarót, aztán én is mellé feküdtem. Damon hamar elaludt, aminek örültem, mert ki kell pihennie magát. Engem azonban nem hagytak pihenni, a gondolataim. Újra, és újra lejátszottam magamban Katherine szavait! „Átadta magát Klausnak! Mindent feláldozott hogy megmentse a bátyját, téged is beleértve.” Folyamatosan ezen járt az agyam, egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni. Katherine vajon mit értett azon, hogy átadta magát Klausnak! Klaus mit akar kezdeni vele?! Próbáltam megfejteni, amikor végre sikerült egy kicsit másra gondolnom, és Damon egyenletes szuszogását hallgatva végre sikerült elaludnom. Reggel egy varjú károgására ébredtem fel, és észrevettem hogy Damon eltűnt mellőlem. Gondolom a gyógyír mára megtette hatását, és újra jól érzi magát. Szép lassan felkeltem az ágyról, odamentem az ablakhoz, és a kora reggeli napsugarakkal melengettem egy kicsit az arcomat. Összepakoltam, aztán elmentem a fürdőszobába összekészülődni. Amire kijöttem Damon már a nappaliban volt, és a szekrényen levő képsorokat nézegette. Mikor vizes hajjal hirtelen betrappoltam a szobába, Damon felkapta a fejét, vidáman mosolyogva rám nézett:

- Üdv Katherine!

Mi? Jól hallottam: Katherine!? De hisz én Elena vagyok!!! Vagy rosszul hallottam !? Hirtelen zavartságomban nem jött ki a számon egyetlen szó sem, Damon pedig továbbra is boldogan nézett rám, én pedig csak a zavarodott tekintetemmel figyeltem őt!

Tehát ennyi lenne a bevezető rész! Még egyszer leírom, kérlek kommenteljetek,és írjátok ami nem tetszik stb. mert akkor azokon javítok :)