Elkészült a 6.fejezet,”Lebuktam!?” címmel. Gondolom fura ez a cím, de ha elolvassátok a fejezetet szerintem megértitek miért ez lett a címe. Próbáltam minél jobban összeszedni Damon stílusát, ezt nem tudom mennyire sikerült/vagy mennyire lett eltúlzott; remélem majd Ti megírjátok : ). Tehát jó olvasgatást, és aki elolvasta kérem kommenteljen :P
6.fejezet - Lebuktam !?
Elena szemszög
Miután hazaértem olyan gyorsasággal pakoltam be, hogy még saját magamon is meglepődtem. Máskor ha válogatom a cuccaimat általában nekiállok képeket nézegetni stb, de most rekord gyorsasággal végeztem. Ahogy közeledett a déli időpont, egyre jobban elkezdtem félni. Hiszen mi van ha rájön hogy nem is Katherine vagyok? Azt nem tudtam elképzelni, hogy a vámpírmásom mit tenne miközben elutazik valahová az állítólagos választottjával... A legjobban ettől féltem. Talán az lesz a legjobb ha magamtól meg sem szólalok, csak akkor ha Damon kérdez valamit. De akkor is lehetőleg flegmán kell hogy válaszoljak.. De valahogy ki kell derítenem hogy Damon mit hisz rólam, mint Elenáról. Talán ha még nem gyűlöl akkor mindent elmondhatok neki, őszintén.
Ránéztem az órára, már csak 15 perc volt délig, szóval el kellet indulnom. Közben beköszöntem Jeremy-nek, aztán kiléptem az ajtón. Miközben a Salvatore-ház felé ballagtam, csakis ezen a színjátékon járt az agyam. Bár megkönnyítené Damon a helyzetemet… Ja és, amíg nem tudja hogy Elena vagyok, kitudja hányszor fog megcsókolni.. Tényleg minél előbb meg kell tudnia az igazat..
Elértem a házhoz, és most is kopogás nélkül rontottam be.
- Hello Damon! Elkészültél?
- Persze. Menjünk. – mondta nagy határozottsággal a hangjában
Nagy szerencsémre a cuccom egyáltalán nem volt nehéz, úgyhogy én is könnyen cipeltem az autóig. Mert azért elég fura lett volna, ha egy erős vámpír nem képes szenvedés nélkül egy-egy nehezebb bőröndöt megemelni.. De legalább ezt megúsztam.
Indulásunk után, órákig meg sem szólaltunk. Damon gondolom a vezetésre koncentrált (már amennyire a vezetéshez egy vámpírnak koncentrálnia kell), én pedig arra, hogyan tudnám feltűnés nélkül megkérdezni, hogy mit gondol Elenáról.
- Már csak néhány kilométer van vissza – törte meg a csendet hirtelen Damon
Mikor ránéztem az órára, nem bírtam ki mosolygás nélkül. A neten azt olvastam hogy az út kb. 5 és fél óra, de mi 2 órája utazunk, és mindjárt odaérünk. De gyorsan vissza kellett térnem az előző gondolatomra, mivel hamarosan odaérünk, én pedig még egy kukkot sem mondtam. Hogyan kérdezhetném meg, miközben Katherine-t játszom? Végül egy elég hülye mondatot sikerült kicsikarnom magamból.
- A hasonmáson még Mystic Falls-ban van ? – próbáltam Katherine-s stílusban kérdezni
Damon erre a kérdésre annyira elmosolyodott, hogy megijedtem. Most ebben mi az ennyire vicces !?
- Már nincs. – felelte egyszerűen
Igazából összesen ennyi volt a párbeszédünk.
- Megérkeztünk.
- Pont itt egy szálloda. Kérjünk szobát. – mondtam, és most esett le, hogy valószínűleg egy szobánk lesz, mivel Damon és Katherine viszonya azért nem olyan mint Damon és Elenáé…
- Üdvözlöm, miben segíthetek, hölgyem? – kérdezte tőlem.
- Üdv, egy szobát szeretnénk kérni.
- Sajnálom, de már nem tudunk kiadni egy szobát sem.
- Rendben, azért köszönöm. Viszlát.
- Viszlát – nézett a recepciós erőltettet mosollyal.
- Oké, akkor menjünk egy nyaraló házba. – mondta Damon. – Az előbb már úgyis kinéztem egyet.
Ránéztem meglepődve, de ezt a grimaszt próbáltam gyorsan elrejteni, mivel nem hiszem hogy Katherine válasza is ez lenne. Inkább csak követtem a házhoz, amit „kinézett magának”. Ez a dolog tényleg nagyon Damonos volt. Persze hogy csak neki jutna eszébe, hogy ingyenes kölcsön veszi valakinek a nyaralóját.
Odaértünk a házhoz, (ami tényleg nagyon szép és rendezett volt. Gondolom Damon is ezért választotta), és erősen bekopogott.
- Hahó! Hölgyem legyen szíves nyissa ki! – kiáltotta Damon
Szóval épp nyaralnak itt. Fantasztikus. Bár gondolom ha vámpír lennék már az utca túloldaláról is hallanám hogy melyik házban beszélnek, és melyikben nem.
- Katherine, igézd meg a nőt, aki jön ajtót nyitni. – mondta egyszerűen.
Hirtelen kővé dermedtem. Erre meg végképp nem számítottam. Hogyan igézzek meg bárkit, ha egy ember vagyok,nem pedig vámpír. Na ezzel teljesen lebuktam.
- De miért én? – nyögtem ki , bár tudtam hogy felesleges.
- Mert mért ne? Vámpír vagy, megteheted. – mondta nyersen
- Damon … én… - egyszerűen nem tudtam mit mondani.
Egy idős néni nyitott ajtót, én pedig csak ijedten bámultam Damonra. Mikor a néni megkérdezte hogy miben segíthet, Damon egy bólintással, és óriási mosollyal levette rólam a tekintetét, és ránézett a nénire. Nem is szólt hozzá semmit, csak egyből megigézte.
- Mi van Adela ? – kérdezte egy idős bácsi, gondolom a férje lehetett. Mikor ideért az ajtóba, Damon a tekintetével őt is kiköltöztette. Mindketten elindultak a szobájukba, és ekkor Damon is megszólalt. Először azt gondoltam hogy megállapítja, hogy nem is Katherine vagyok, de mégsem.:
- Oké, pakolnak, mindjárt mehetünk . – nézett rám Damon, de én nem tudtam megszólalni. Teljesen értetlenül álltam ehhez az egészhez. Damon tudja hogy Elena vagyok, de nem is érdekli. Igazából úgy tűnik meg sem lepődött rajta.
A házaspár máris megjelent az ajtóban a holmikkal, és már készek voltak az indulásra, amikor Damon megszólította a nénit.
- Hé, hölgyem legyen szíves behívni. – mondta Damon mindenféle tisztelet nélkül. Végül is ez megmagyarázható azzal, hogy Damon idősebb mint ez a néni, de azért beszélhetett volna szebben is vele.
- Jöjjön csak be – mondta nagy természetességgel a néni, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
- Köszönöm – válaszolta Damon, és megvárta míg kimegy a néni is. Behívott engem, majd a teraszon álló házaspárt észre sem véve, az orruk előtt csapta be az ajtót. Egy újabb Damonos dolog.
- Szia Elena! – köszöntött hirtelen, mintha eddig nem is találkoztunk volna.
- Meg sem lepődsz rajta ? – kérdeztem csodálkozva, és ekkor Damont elkapta a röhögés
- Szerinted eddig nem tűnt fel ? – kérdezte még mindig röhögve
- De akkor miért utaztál el velem!? – ordítottam rá. Nagyon mérges lettem.
Erre Damon csak egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott.
- Szóval ez is csak egy újabb játék? Damon, én nem ok nélkül akartam hogy el gyere Mystic Fallsból.
- Tudom! – válaszolta erre halkan, de határozottan
- Tudod? És miért ? – kérdeztem vissza
- Tudom hogy te és Bonnie rájöttetek hogy Klaus miatt hülyültem meg bla…bla…bla..
- És honnan tudtad meg ? – kérdeztem,mert nem tudtam elhinni hogy mindezzel tisztában van, és még csak nem is érdekli.
- Tőled! Klaus engem használt fel hogy megtudja a terveidet. Viszont azzal nem számolt hogy idő közben rájöttél a tervére. Megigéztelek és te elmondtad hogy mit tudsz. Ekkor én is rájöttem hogy Klaus mit akar velem, és sikerült elkerülnöm a többi szeánszot ahol meghülyítettek volna.. Utána eljöttél és eljátszottad hogy te vagy Katherine én pedig azt játszottam el hogy nem tudok semmiről.. – magyarázta nekem, mint egy hülyegyereknek.
- Oké. Akkor ne nagyon pakolj ki. Megyünk vissza – jelentettem ki határozottan.
- Elena, ne már! Egy az, hogy Klaus akkor meg fog minket keresni, kettő: mi lenne ha nyugton maradnál, és nagy nehezen kibírnál velem pár napot?! Most komolyan, belehalnál? – mondta flegmán, amitől kedvem lett volna valami nehezet hozzávágni.
- Csakis Klaus miatt! – emeltem ki minden egyes szót, de a végén elmosolyodtam.
- A színészkedést gyakorold még..- jegyezte meg halkan, erre a mellettem levő vázát hozzávágtam, bár mindhiába. Egy vámpírnak túl gyorsak a reflexei, és simán elkapta.
- Meg a dobást is! – súgta oda majd átment a nappaliba.
- Grhhh. Hogy lehet valaki ennyire idegesítő! - mondtam halkan.
- Hallottam!! – ordított ki a nappaliból
- Nincs valami dolgod ? – kiabáltam vissza gúnyolódva
- Nincs! – válaszolta vissza természetesen.
Mivel nem volt energiám végignézni a lakásban, bementem a legközelebbi ajtón ( bár még véletlenül se azon, amin Damon ment be.) Erre mikor belépek, megláttam Damont, csak éppen a szoba másik végében üldögélt.
- De jó hogy ennyi ajtó van ugyanahhoz a szobához – mondtam mérgesen, és ledőltem a mellettem levő kanapéra, majd Damon röhögése után mély álomba zuhantam.
Tehát ennyi a 6.fejezet. Kérem szépen, hogy aki elolvasta, az írja meg a véleményét. És ne felejtsétek, ma lesz a Vámpírnaplók második évadjának az első része az RTL Klubon (22:15 –kor) : D
