Egy kis szünet... :(

Sziasztok! Tudom, hogy mostanában nagyon rendszertelenül, és ritkán jönnek az új fejezetek, ezért döntöttem egy kis szünet mellett. Ez a szünet nem lesz hosszabb néhány hétnél, de azért döntöttem így, mert nem sok időm marad fejezeteket írni, két oldal szerkesztése miatt.

Mivel most kezdtem bele a http://tvd.gportal.hu/-n egy új témába, amiről egyébként azt kell tudni, hogy a Vámpírnaplók testvérsorozata: The Secret Circle, és én csinálom ebben a témában az ország első ilyen lapját, ezért elég sok munka van benne. Emellett friss cikkeket kell kiraknom a http://vampirnaplok-web.gportal.hu/ -ra. Szóval ezek most egyenlőre ( főleg a The Secret Circle oldal) annyira lefoglal, hogy nincs idő a fejezetekre. Sajnálom :( , de néhány hét, és itt leszek :)

8. fejezet - 18 gyertya

Sziasztok! Megérkezett a 8. fejezet, ami jóval hosszabb lett az eddig megszokottnál. (Máskor word-ben 2-3 oldal, most pedig 5 oldalas lett.) Azt hiszem eddig ebben a fejezetben kerül a legközelebb egymáshoz Damon és Elena, és szerintem ez a fejezet a legérzelmesebb is. (Bár ez együtt jár azzal, hogy a legdelenásabb de mindegy :D )

Szóval ez már kizárólag a Delenásoknak ajánlot! :D

Jó olvasgatást, és legyetek szívesen kommentelni : )

UI: Figyeljetek a szemszögváltásokra !

Elena szemszög

Úgy döntöttem, a maradék órámat nem tanakodással fogom tölteni, hanem akkor hasznosabban. Végül is még sosem voltam Jacksonville-ben, sosem láttam ezt a helyet, akkor már elindulok egy kis városnézős sétára. Mikor kiléptem az ajtón, a délután forró levegője csapott meg. Próbáltam végig az árnyékos helyeken közlekedni, mert anélkül nem sokáig bírtam volna. A város rendkívül gyönyörű volt. Megláttam egy nagyon szép, árnyékos parkot a házak mögött, ahol érdekes módon alig-alig akadt néhány sétálgató ember. Kinéztem magamnak egy árnyékos helyet, ahol megpihenhetek egy kicsit, de ekkor valaki megszólalt mögöttem:

-         Helló szépségem! – szólított meg, és erre még vagy három ember nevetni kezdett. Gyorsan hátrafordultam, hogy megnézzem kik azok, reménykedtem hogy nem nekem szólnak, de ebben nem bízhattam túlzottan, mivel a parkban egyedül én voltam. Némán végigfürkésztem az embereket, és rettentően megijedtem mikor az egyik kezében egy kést láttam meg.

-         Nyugi! Nem kell félni … - és újabb nevetések.  Hirtelen elkezdtek felém közeledni, mire én annyira megijedtem hogy azt sem tudtam, mit tehetnék. Segítségért kezdtem ordibálni, mert elfutni már nem volt időm. Ekkor az a pasas, aki a kést is tartotta, még közelebb lépett hozzám, majd megragadta a kezem, és magához ölelt. Közben a csapat többi tagja tovább nevetett, én pedig rángatóztam, ordibáltam ahogy csak tudtam.

Damon szemszög

Beszálltam az autóba, és elindultam az állítólagos legjobb alkalmi ruhabolt felé. Szerettem volna kiválasztani a legszebb ruhát . A bolt csupa giccses volt, de ha már ilyen híres, csak lesz benne egy normális ruha is. Már vagy fél órája a ruhákat nézegettem (ami nem rám vall) közben pedig a mögöttem beszélgető nőket hallgattam. Rólam beszéltek: a két árus azon kezdett veszekedni hogy melyikük jöjjön ide segíteni nekem. Végül megegyeztek: az egyikük segít, a másiknál pedig kifizetem. Mikor odaért az egyik nő, ejtett egy mű mosolyt majd elkezdte a szokásos szöveget.

-         Miben segíthetek? A barátnőjének lesz?

-         Köszönöm boldogulok. Hát, igen neki. – mondtam.  A nő elkezdett giccses, szerintem ocsmány estélyiket mutogatni, hiába mondtam hogy boldogulok..

-         Köszönöm ezek nem tetszenek. Tiszta giccs az egész. – mondtam, majd láttam hogy a nő grimaszolt egyet, és feladta. Mérgesen odament a másik árushoz, és elkezdett szidni. De legalább rátaláltam a megfelelő ruhára. Hosszú, tört fehér színű, és szerintem tökéletesen illik Elenához.  Odasétáltam az árusokhoz, és megigéztem őket. Minek fizessek, ha van rá más megoldás is. Elindultam hazafelé, mikor meghallottam egy ismerős kiabálást. Elenáé az! Gyorsan befordultam a legközelebbi úton, és ott hagytam a kocsit.  Most rendkívül örültem a vámpírhallásnak.

Elena szemszög

-         Tudod, arra az esetre hoztam ezt a kést, ha nem fognád be most azonnal! – kiabált rám ingerültem, és a csuklómon végighúzta a kés élét. A fájdalomtól hirtelen felordítottam, és már sírtam is. Rettenetesen féltem. Abbahagytam a kapálózást, mert már azt gondoltam teljesen felesleges, bármit is tennék. Már a csapat összes tagja megfogott, és elkezdtek rángatni valahová. A félelemtől, és a fájdalomtól már alig voltam eszméletemnél. Ekkor egy ismerős hang szólalt meg fenyegetően a csapat mögül:

-         Én nem tenném! – mondta az ismerős hang fenyegetően. Már-már azt hittem képzelődőm, de ekkor a csapat is hátranézett, engem pedig már csak az az ember fogott, akinél a kés is volt, és ezt most fenyegetően elém tartotta.

Próbáltam megpillantani a megmentőmet, de egy darabig semmit sem láttam a csapat töbi tagja miatt. Bár tudtam ki jött el értem: Damon!

-         Tűnj már el innen szépfiú!- zólította meg a férfi, aki engem is fogott.

Erre Damon valóban eltűnt, és a többiek el is hitték, hogy sikerült elijeszteni, de én tudtam hogy még itt van, tudtam hogy nem engedi hogy bajom essen. Egyszer csak valaki fütyült a fa tetejéről, mire a csapat nem értette mire vélni a dolgot, én pedig a megkönnyebbüléstől elmosolyodtam. Ezt észrevette az a férfi is, aki engem is fogott, erre a kezét a nyakamhoz szorította, és alig kaptam levegőt.

-         Hol van? – ordítottak rám ingerülten.

-         Itt vagyok! – szólt közbe Damon, mire mindannyian hátrafordultak. – Most meg itt! – mondta újra, most a másik oldalról, és mikor a csapat is észhez tért Damon irányába fordultak.

-         Mi a fene? – hallottam az egyik férfi suttogását, mire Damon vámpírsebességgel befurakodott a csapat közé, úgy hogy nekik fél percig tartott mire észrevették, hogy ott van közöttük. Megveregette az  egyikőjük vállát, és hirtelen akkorát lökött rajta hogy az a több méterre levő fának csapódott. Ezt szintén megtette a maradék két férfival is, kivéve azzal, aki engem is fogva tartott.

-         Hiába, a szép fiúk is lehetnek erősek! – mondta arrogánsan, majd a kést tartó férfihoz szólt.

-         Te pedig engedd csak el! – szólt rá, mire a férfi még erősebben szorított meg.

-         Azt mondtam engedd el! – ordított rá Damon, és óvatosan kirángatott a férfi karjaiból, majd maga mögé állított.

-         A késsel pedig nem az ártatlanokat kellene ijesztgetni, hanem saját magát! – mondta Damon ingerülten, majd a férfi hasába vágta a kést.

Utána hozzám fordult, a karjaiba vett és elindult az autója felé. Én a gyengeségtől, a fájdalomtól, és legfőképp a sokktól megszólalni sem tudtam volna, nemhogy ellenkezni! Így hát engedtem Damonnak hogy cipeljen, majd amikor megkérdezte hogy jól vagyok-e, nem volt erőm válaszolni, és elaludtam, vagy elájultam. Magam sem tudom.

Következőnek már a házba tértem magamhoz, hideg vizes zsebkendőkkel a homlokomon. Lassan sikerült kinyitnom a szemem, mire Damon aggódó arcát láttam meg

-         Szia! – mondta megkönnyebbülten.

-         Köszönöm – suttogtam neki, mert egyenlőre nem volt erőm rendesen beszélni.

Néhány percre visszacsuktam a szemem, és próbáltam összeszedni az erőmet. Damon  felállt és kisétált a konyhába,én pedig gyorsan megnéztem a rettenetesen fájó csuklómat. Mikor megláttam a sok vért, hirtelen rosszul lettem, de gyorsan leküzdöttem, és én is kimentem a konyhába hogy kerressek valamilyen kötszert. Damon is meglátta a kezem, bár gondolom eddig is érezte. Megkerestem a kötszert, és visszasétáltam a nappaliba. Elkezdtem bontogatni a kötszert, mire Damon is visszajött a szobába.

-         Had segítsek – szólt határozottan, és mellém ült. Igazából nem várt választ, hanem a kezébe vette a kötszert, és egy nagy darabot csavart belőle. Mikor ránézett a kezemre, hirtelen elváltozott az arca, és megjelentek az erek rajta. Nem ijedtem meg, csak néztem az arcát, vártam hogy mi fog történni. Damon tovább nézte a kezem, és lassan közeledni kezdett felé, de ekkor pár centire a csuklómtól megállt, és visszahajolt, majd megvárta míg visszaváltozik az arca.

-         Damon meg tudom csinálni. Be tudom kötözni a kezem, neked nem …. – kezdtem mondani

-         Nem! Jól vagyok! nyugi. – vágott bele a mondatomba és bekötötte a kezem.

Egy darabig némán ültünk egymás mellett, de Damon hirtelen megtörte a csendet:

-         Elena, miért mentél a parkba?

-         Sajnálom. Csak unatkoztam és el akartam menni várost nézni.

-         Megerőszakoltak volna. Sőt akár meg is ölhettek volna – mondta ingerülten

-         Tudom, sajnálom. – mondtam, mire legördült egy könnycsepp az arcomon. – Köszönöm! – mondtam hálásan Damonnak. Ha ő nincs ott, akkor nem tudom mi lenne velem. Damon rám nézett, úgy láttam már nem olyan ideges.

-         Nekem most el kell mennem. Mindjárt jövök. Ne menj sehová! – mondta és már sétált is kifelé.

-         Rendben.

Damon szemszög

Most akartam a legkevésbé magára hagyni Elenát, de muszáj volt. Még nem mentem el Bonnie ismerőséhez, a karkötő miatt. Az unokanővérének van egy ékszerboltja, itt Jacksonville-ben, és neki küldte el az ékszert. Hamar odaértem a bolthoz, még öt perc sem telt el, főleg az én sebességemben.

-         Helló! – köszöntem be a boltba

-         Üdv. Damon Salvatore? – kérdezte a nő.

-         Igen. A karkötőért jöttem.

-         Rendben. Tessék, ezt küldte Bonnie. – és odaadott egy kis dobozkát

-         Köszönöm!

-         Ja, és itt a levél is, amit neked küldött Bonnie.

-         Oh, rendben . Viszlát – köszöntem és már autóztam is vissza. Mikor megérkeztem kivettem a hátsó ülésről az estélyit is, mivel az előbb nem volt rá alkalmam. Vámpírosan belopakodtam a szobámba, kipakoltam és visszamentem Elenához.

-         Lassan készülődnünk kell – szóltam Elenának,mire ő ijedten kapta fel a fejét a tv-ről. Visszamentem a szobámba, hogy elolvassam Bonnie levelét.

„Szia Damon! Gondolom megkaptad a karkötőt. Fontos tudnod, hogy a karkötőbe van egy boszorkányvarázslat. Féltem Elenát a mostani veszélyek miatt, ezért a karkötőre raktam egy olyan varázslatot, aminek segítségével megérzem ha Elenának valami baja van. Az ékszerben van egy különleges kristály, amibe mindig belekerül Elena energiája. És ha veszélyben érzi magát, ezek az energiák is mások, és ezt megérzem én. A lényeg, hogy mindig viselje ezt a karkötőt. Nekem is van egy olyan, és ha én is hordom tudni, fogom mikor van veszélyben.

Bonnie „

Elena szemszög

Hirtelen megijesztett Damon. Eddig fel sem tűnt hogy itthon van. Öt óra volt, és elindultam a lépcsőn felfelé,közben pedig kiabáltam hogy gyorsan lezuhanyozok. Nagyon jól esett a forró víz, de lejött a kötés a kezemről. Gyorsan magamra csavartam a törülközőmet, és elindultam az ajtóhoz, hogy lemenjek a konyhába kötszerért. Mikor kinyitottam a szoba ajtaját, Damon állt előtte.

-         Hát te meg? – kérdeztem meglepődve

-         Csak felhoztam ezt, és ezt. – nyújtotta át előbb a kötszert, majd egy vállfás zacskót.

-         Köszönöm – néztem rá, majd vissza a zacskóra, amiben feltehetőleg egy ruha volt.

-         Remélem tetszik – mosolygott rám, majd bement a szobájába készülődni. Újra bekötöztem a kezem, és elkezdtem kicsomagolni a ruhát. Amit láttam teljesen letaglózott. Egy gyönyörű estélyi, és egy hozzá illő magas sarkú. Te jó isten! Minek kell nekem egy ilyen ruhát felvennem! Hová visz Damon!? Gyorsan felvettem a ruhát, közben tovább gyönyörködtem benne; kifésültem, majd lógóshoz hasonlóan hátratűztem a hajam, végül pedig felvettem a magas sarkút. Felvettem hozzá egy ezüst színű nyakláncot, a szokásos verbénás helyett, mert az nagyon nem illet volna a ruhához, és Jacksonville-ben nem hiszem hogy vannak vámpírok. Lesiettem a lépcsőn, ahol Damon már várt rám.

-         Gyönyörű vagy! – mondta kedvesen, én pedig megköszöntem.

-         Indulhatunk Gilbert kisasszony ? – kérdezte kedvesen, de mégis humorral a hangjában.

-         Természetesen, Mr. Salvatore! – szálltam be én is a játékba.

Damon udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd ő i beszállt, és beindította az autót.

-         Hová megyünk? – kérdeztem kíváncsiskodva

-         Majd meglátod! – mondta, és féloldalasan rám mosolygott.

Az út Damon tempójával 20 perces volt, majd megálltunk egy luxusbálhoz hasonló helyen. Az ajtóban jegyeket szedtek, gyönyörű kivilágítás volt, és szebbnél-szebb párok sétáltak be a kidíszített ajtón.

-         Damon én… - kezdtem a tiltakozást, de Damon mintha meg sem hallotta volna kiszállt a volán mögül, odasétált hozzám, és udvariasan ’kivezetett’ az autóból. Odasétáltunk a férfihoz, aki intézte a jegyeket. Damonon meglepődtem mert most nem igézett senkit, hanem tisztességesen elintézte a belépőket.

Mikor beértünk,még gyönyörűbb látvány fogadott minket. Még szebben kivilágított, és díszített hely, még több kiöltözött ember, és  pincérek akik tálcákon kínálták a vendégeknek a pezsgőt, és más finom ételeket. Leültünk egy halkabb részen, ahol Damon úgy tűnt, készül valamire.

-         Elena, boldog tizennyolcadik születésnapot! – mondta kedvesen, én pedig csak bámultam rá. Teljes mértékben kiment a fejemből hogy ma van a szülinapom.

-         Köszönöm, Damon, - mondtam neki mosolyogva , mire ő a zsebébe kezdett kotorászni, és elővett két kis ékszeres dobozt.

-         Először is kezdjük Bonnie ajándékával – mondta, majd átadta nekem a dobozt. Egy nagyon aranyos karkötő volt benne, és mellé egy kis cetli:

„ Ajándék a legjobb barátnőmnek. Fogadd sok szeretettel, és viseld mindig! :)

Boldog 18 szülinapot! – B „

Mikor elolvastam elmosolyodtam, majd ránéztem Damonra.

-         Itt pedig az én ajándékom – adta át a másik dobozkát, mire én ránéztem a ruhámra, mivel gondoltam Damon ajándéka a ruha.

-         Igen, igen. Azon kívül – mosolyodott el.

Ebben a kis dobozkában pedig egy lélegzetelállítóan gyönyörű fülbevaló volt.

-         Ez gyönyörű, de Damon nem fogadhatom el… - mondtam tiltakozóképp

-         Elena! Ez egy ajándék. Csak annyit kell mondanod hogy köszönöm, és meg van oldva! – szólt rá Damon

-         Köszönöm – adtam fel a tiltakozást, és elmosolyodtam .

-         Tudod ennek a fülbevalónak nagyon nagy eszmei értéke van a számomra. Még akkor vettem meg mikor ember voltam. – mondta egy kicsit elgondolkodva.

-         Katherine-nek?

A kérdésemre Damon csak rám nézett, és úgy láttam ezt a részét nem akarta elmondani, de egy perc után, lassan bólintott egyet.

- Damon, nyugodtan beszélhetsz róla! Nem zavar…

- Akkoriban még jó volt a kapcsolatom az apámmal, és Stefannal is. Pedig már akkor is szerette mindkettőnk Katherine-t. Mégis olyanok voltunk, mint a legjobb barátok. Szerettem ember lenni. Amíg nem volt Katherine, Stefan és én tökéletes, minta testvérek voltunk. – nagyon meglepődtem Damonon. Azt hiszem most hallom először úgy beszélni, hogy igazán őszinte. Az egész életében csak álca az amit csinál, mindvégig egy maszkba bújva éli az örökkévalóságot. Senki nem is sejti, hogy Damon milyen emberi.

- Neked mondok először ilyen dolgokat, Elena. – mondta, mintha olvasni tudna a gondolataimban – De mindegy, hagyjuk is ezt. – szólt hirtelen zavartan Damon. Gondolom mikor belegondolt a múltba, amikor a fülbevalót is vette, most az miatt törtek fel benne ilyen emlékek.

- Hiányzik Stefan – csúszott ki a számon, az, ami már olyan rég óta nyomja a lelkemet

- Tudom. Hidd el, nekem is furcsa ez, ami most van. – mondta csendesen, és nekem legördült egy könnycsepp az arcomon.

- Jöjjenek, táncoljanak egyet! Már mindenki táncol, magukat kivéve. – szólt egy ismeretlen hang, mire gyorsan felkaptam a fejem. Egy pincér volt az.

- Akarsz táncolni? – kérdezte tőlem Damon, mire én bólintottam egyet.

Kisétáltunk a sok ember közé, majd elkezdődött egy lassú zene. Damon megfogta a derekam, én pedig a nyakánál karoltam át. Nem bírtam már tovább, és a könnycseppek egyre gyorsabban gördültek végig az arcomon, végül mint a záporeső, kezdtek hullani. Bármennyire sem erre az alkalomra illett , képtelen voltam abbahagyni. Hiányzott Stefan, de jól esett hogy Damon és Bonnie gondoltak rám, hogy Damon elhozott egy rettenetesen drága helyre, hogy megünnepeljük a szülinapomat, annak ellenére hogy tudja, én örültem volna akkor is, ha nem visz el sehová. Damon elengedte a derekamat, ránézett az arcomra, ami már csurom víz volt a könnycseppektől. A kezével végigsimított az arcomon, mintha a könnyet akarná letörölni, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Elena! Holnap beszélünk Bonnie-val, hogy mire jutott Rachel-el. Együtt kitervelünk valamit, és amint lesz lehetőségünk visszautazni Mystic Falls-ba úgy, hogy Klaust sikerüljön elkerülnünk, az lesz az első, hogy kiszabadítjuk Stefant! Ebben biztos lehetsz” – mondta határozottan, majd nyomott egy lágy puszit a homlokomra. Újra átkarolta a derekamat, én pedig a vállára dőlve tovább pityeregtem. Boldog voltam, hogy Damon reakciója ez volt a Stefan ügyre, örültem hogy ma nekem mondta el először a valódi érzéseit, nem bántam hogy vele jöttem el Jacksonville-be, de közben a lelkem egy része szörnyen szorított, hogy mi lehet Stefannal. Erősen lehunytam a szemem. „Nyugodj meg Stefan! Elmegyünk érted, és kihozunk onnan” gondoltam, mintha így el tudnám juttatni Stefannak ezt az üzenetet, pedig csak magamat nyugtatgattam. Damon ma megmentette az életemet, és ezt bármikor képes lenne újra megtenni. Ha engem megtud, téged is meg fog tudni, Stefan!

7.fejezet - Vajon mire készül !? [+]

7. fejezet – Vajon mire készül!? [+]

Sziasztok! Elnézést hogy ilyen soká hoztam a fejezetet, de nem értem rá ezzel foglalkozni. Plusz témát váltottam egy másik oldalamon. Az új témája a The Secret Circle, ami egyébként a The Vampire Diaries testvérsorozata, és Amerikában a TVD 3. évadjával együtt, azaz szeptember 15-én lesz a premierje. Tehát ebben a témában nyitottam meg az oldalt, ami mellesleg az ország első ilyen oldala lett :D Ha kíváncsiak vagytok rá, itt a cím:

http://tvd.gportal.hu/

És akkor a fejezetről is: Ez a fejezet sem lesz túl lényeges, ez is csak egy olyan Plusz lesz, mint amilyennel már egyszer találkozhattatok is (Sheila és Rachel történeténél). Ebben a fejezetben Elena gondolatmeneteit írom le, és párbeszéd is csak egyszer, egy rövid ideig van benne. Ez a fejezet olyan tanakodós, de remélem azért elolvassátok : ) Igazából ezzel olyan hatást akartam elérni, hogy kíváncsiskodjatok a következő fejezetet illetően.. Nem tudom ez mennyire sikerült, de remélem majd Ti megmondjátok ;)

Elena szemszög

Reggel kipihenten, felfrissültem ébredtem fel. Körbe néztem a szobában, kerestem a boltíves falat, ami miatt tegnap azt hittem egy másik szobába megyek be, mint ahol Damon tartózkodott, de meglepetésemre egy teljesen idegen szobába voltam. A falak színe citromsárga, az ablakokat aranyos függönyök lepték be, kisebb-nagyobb díszpillangókkal teletűzdelve, szép szekrények, valamint nem a szűk kanapén feküdtem, hanem egy kényelmes, tág ágyikón. A szobában lány vanília illat terjengett, és minden annyira barátságosnak, biztonságosnak tűnt. Már csak az a kérdés,hogy hogyan kerültem én ide, mikor egy kanapén, a nappaliban aludtam el !? Hirtelen beugrott: hát Damon! Gondolom mikor látta hogy elaludtam,az éjszaka közepén felhozott ebbe a szobába. Gyorsan kipattantam az ágyból és elindultan az egyik ajtó felé, ami a szobából nyílt. Ekkor váratlanul megszólalt mögöttem egy ismerős hang:

-         Jó reggelt!

Ijedtemben egy pillanat alatt hátrafordultam, erre megláttam Damont, amint egy széken nyugodtan üldögél, egy pohárral a kezében.

-         Damon! Megijesztettél!

-         Mit keresel te itt? – ordítottam rá. De valójában nem is azért mert mérges voltam rá, inkább csak nagyon megijesztett.

-         Neked is jó reggelt. Bocsánat Elena! Hát, nem találtam elég szobát ebben a házban, tehát ide jöttem. – mondta gúnyolódva.

-         Haha. Nagyon vicces. Akkor most kimennél, légy szíves! Szeretnék átöltözni. – parancsoltam rá

-         Átöltöznél? Hát akkor nem is tudom… - kezdett bele a gúnyolódó, fárasztó humorizálásába, de közben már fel is kelt a székről, és szép lassan kezdett kifelé ballagni. – És ugyan már Elena! Ne kezd idegesen ezt a szép napot…

-         Köszönöm! – mondtam kissé ingerülten mikor végre elért ajtóhoz, és a kilincsért nyúlt.

Mosolygott egyet, aztán kiment a szobából. A bőröndöm után kezdtem kutakodni, és mikor megtaláltam láttam, hogy teljesen üres . Benéztem a szobában lévő szekrénybe, és meglepetésemre a ruháimmal volt tele. Mivel én tegnap hozzá se nyúltam a cuccaimhoz, más nem lehetett csakis Damon. Jesszus, tegnap ennyire ráért? Pedig tudomásom szerint nem Damonra vall, hogy még más helyett is rendet rak…

Gyorsan kivettem a szekrényből egy farmert, és egy egyszerű pólót, felöltöztem, majd a szobában levő tükör elé sétáltam. Kifésültem a hajam, és elmentem a legközelebbi fürdőszobához, hogy fogat mossak. (mert hogy a házban vagy három is van) .

Utána lementem a lépcsőn, és körbe néztem a földszinten, hogy hol lehet Damon. Az előszobából benéztem a konyhába, és mikor visszafordultam, az előszoba közepén állt.

-         Hali! Estefelé, olyan hat órától ne csinálj programot magadnak, légy szíves! – mondta Damon. Igazából nem azt kérdezte hogy akkor ráérek-e vagy valami, hanem inkább parancsolta.

-         Nem mintha egyébként programokkal lennék tele Jacksonville közepén… De miért? Mi lesz hat órakor? – kérdeztem meglepődve

-         Majd meglátod! – mondta, majd villantott egy féloldalas mosolyt.

-         De… - kezdtem mondani,de Damon már ott sem volt.

Körbenéztem; bementem a nappaliba, és láttam hogy már veszi a dzsekijét.

-         Nekem most el kell mennem. Dolgom van – mondta és már el is tűnt.

-         Oké! – mondtam, úgy igazából a semminek. Eszembe jutott Bonnie, aki elvileg Rachelt keresgéli azért, hogy megoldjuk a Damon problémát. Még nem is szóltam neki, hogy már nincs gond vele. El kezdtem keresgélni a telefonom, és a kanapén találtam meg, ahol tegnap elaludtam.

-         Haló? – szólt a telefonba Bonnie

-         Szia! Elena vagyok. Mi van Rachel-el ?

-         Hát kiderült hogy itt van, Mystic Falls-tól nem messze. Délután megyek hozzá.

-         Rendben. De figyelj, Bonnie. A Damon gond már megoldódott. Közben ő is kiderítette hogy mit akar Klaus, és úgy egyezett bele az utazásba velem, hogy végig tudta hogy Elena vagyok.

-         Mi? Ne már! Szóval feleslegesen mentetek el… ?

-         Hát nagyjából igen. De mindegy is. Ha mész Rachel-hez akkor a Stefan-Klaus problémáról beszélj vele. Valahogy meg kell találnunk Stefant, és kihoznunk onnan.

-         Oké. Akkor majd este hívlak a fejlemények miatt.  – mondta Bonnie

-         Oké. Várj! Te nem tudsz valamit arról, hogy Damon mit akar este hatkor?

-         Öhmm. Hát nem.. Nem, nem tudok – próbálkozott Bonnie a tagadással

-         Bonnie! Hát ez nem hangzott valami

-         meggyőzően.Tényleg, mit akar? – kíváncsiskodtam tovább

-         Elena! Nem tudom – győzködött tovább, majd gyorsan elköszönt és már le is tette a telefont. Gondolom azért sietett mert nem akarta még véletlenül sem elárulni hogy mi folyik itt.

 Mit akar Damon? El akar vinni valahová? Megyünk valakihez? Vagy valami gond van.? Törtek rám a kérdések, az estével kapcsolatban. Meg azt sem értem hogy Damob miért pakolgat helyettem, miért keres egy szobát az éjszaka közepén , és főleg: miért üldögél ott mellettem, miközben én alszok. Ennyire ráérne? Nem tudom, de Damon ma nagyon rendes. Túl rendes! De én nem érek rá itt nyaralgatni , és kényelmesen eltölteni a napokat, miközben Stefan valószínűleg szenved Klaus miatt, és ki tudja mibe keveredett. De most meg mi van Damonnal!? És Bonnieval? Úgy tűnik készülnek valamire. Bonnie ilyen dolgait még meg is értem, de Damonét !? Túl rendes lett, és ez gyanús …  

Tehát ennyi a 7. fejezet. Ebben tényleg nem volt semmi lényeges, igazából eredetileg úgy terveztem hogy ebbe rakom azt a dolgot is ami nektek, és Elenának is rejtély, de akkor meg nagyon hosszú lenne a fejezet, szóval úgy döntöttem ez lesz egy átmentei rész, aztán jön a lényeg ;) És elnézést ha mostanában nem lesz olyan gyakran fejezet, de sok az hogy csinálom a vampirnaplok-web.gportalt, a tvd.gportalt plusz még ezt is. Remélem megértitek… A hozzászólásoknak azért örülnék ehhez a „semmilyen” fejezethez is.. :D

További kellemes nyarat kívánok mindenkinek : )

....

 

Ezt a bejegyzést azoknak szánom,akik a chat-ben is írtak. Először is: a Stefannak küldött sms miatt. A filmet indítsátok el, és 38 perctől figyeljétek. Itt Stefan kiveszi a telefonját:
Elena
Damon's okay. Where R U - azaz - Damon jól van. Te hol vagy?

És ez a történet pedig nem "könyv folytatás" hanem egy fanfiction.És íme a fanfiction szó fogalma: olyan, rajongók által írt történetek, amelyek tévés, mozifilmes, képregényes, könyvbeli vagy bárhonnan máshonnan származó szereplőkről szólnak  Olyan történések vannak benne, melyek az eredeti műben nem fordulnak elő.

 A többi mondandómat pedig leírtam a chat-be!

6.fejezet - Lebuktam!?

Elkészült a 6.fejezet,”Lebuktam!?” címmel. Gondolom fura ez a cím, de ha elolvassátok a fejezetet szerintem megértitek miért ez lett a címe. Próbáltam minél jobban összeszedni Damon stílusát, ezt nem tudom mennyire sikerült/vagy mennyire lett eltúlzott; remélem majd Ti megírjátok : ). Tehát jó olvasgatást, és aki elolvasta kérem kommenteljen :P

6.fejezet - Lebuktam !?

Elena szemszög

Miután hazaértem olyan gyorsasággal pakoltam be, hogy még saját magamon is meglepődtem. Máskor ha válogatom a cuccaimat általában nekiállok képeket nézegetni stb, de most rekord gyorsasággal végeztem. Ahogy közeledett a déli időpont, egyre jobban elkezdtem félni. Hiszen mi van ha rájön hogy nem is Katherine vagyok? Azt nem tudtam elképzelni, hogy a vámpírmásom mit tenne miközben elutazik valahová az állítólagos választottjával... A legjobban ettől féltem. Talán az lesz a legjobb ha magamtól meg sem szólalok, csak akkor ha Damon kérdez valamit. De akkor is lehetőleg flegmán kell hogy válaszoljak.. De valahogy ki kell derítenem hogy Damon mit hisz rólam, mint Elenáról. Talán ha még nem gyűlöl akkor mindent elmondhatok neki, őszintén. 

Ránéztem az órára, már csak 15 perc volt délig, szóval el kellet indulnom. Közben beköszöntem Jeremy-nek, aztán kiléptem az ajtón. Miközben a Salvatore-ház felé ballagtam, csakis ezen a színjátékon járt az agyam. Bár megkönnyítené Damon a helyzetemet… Ja és, amíg nem tudja hogy Elena vagyok, kitudja hányszor fog megcsókolni.. Tényleg minél előbb meg kell tudnia az igazat..

Elértem a házhoz, és most is kopogás nélkül rontottam be.

-         Hello Damon! Elkészültél?

-         Persze. Menjünk. – mondta nagy határozottsággal a hangjában

Nagy szerencsémre a cuccom egyáltalán nem volt nehéz, úgyhogy én is könnyen cipeltem az autóig. Mert azért elég fura lett volna, ha egy erős vámpír nem képes szenvedés nélkül  egy-egy nehezebb bőröndöt megemelni.. De legalább ezt megúsztam.

Indulásunk után, órákig meg sem szólaltunk. Damon gondolom a vezetésre koncentrált (már amennyire a vezetéshez egy vámpírnak koncentrálnia kell), én pedig arra, hogyan tudnám feltűnés nélkül megkérdezni, hogy mit gondol Elenáról.

-         Már csak néhány kilométer van vissza – törte meg a csendet hirtelen Damon

Mikor ránéztem az órára, nem bírtam ki mosolygás nélkül. A neten azt olvastam hogy az út kb. 5 és fél óra, de mi 2 órája utazunk, és mindjárt odaérünk. De  gyorsan vissza kellett térnem az előző gondolatomra, mivel hamarosan odaérünk, én pedig még egy kukkot sem mondtam. Hogyan kérdezhetném meg, miközben Katherine-t játszom? Végül egy elég hülye mondatot sikerült kicsikarnom magamból.

-         A hasonmáson még Mystic Falls-ban van ? – próbáltam Katherine-s stílusban kérdezni

Damon erre a kérdésre annyira elmosolyodott, hogy megijedtem. Most ebben mi az ennyire vicces !?

-         Már nincs. – felelte egyszerűen

Igazából összesen ennyi volt a párbeszédünk.

-         Megérkeztünk.

-         Pont itt egy szálloda. Kérjünk szobát. – mondtam, és most esett le, hogy valószínűleg egy szobánk lesz, mivel Damon és Katherine viszonya azért nem olyan mint Damon és Elenáé…

-         Üdvözlöm, miben segíthetek, hölgyem? – kérdezte tőlem.

-         Üdv, egy szobát szeretnénk kérni.

-         Sajnálom, de már nem tudunk kiadni egy szobát sem.

-         Rendben, azért köszönöm. Viszlát.

-         Viszlát – nézett a recepciós erőltettet mosollyal.

-         Oké, akkor menjünk egy nyaraló házba. – mondta Damon. – Az előbb már úgyis kinéztem egyet.

Ránéztem meglepődve, de ezt a grimaszt próbáltam gyorsan elrejteni, mivel nem hiszem hogy Katherine válasza is ez lenne. Inkább csak követtem a házhoz, amit „kinézett magának”.  Ez a dolog tényleg nagyon Damonos volt. Persze hogy csak neki jutna eszébe, hogy ingyenes kölcsön veszi valakinek a nyaralóját.

Odaértünk a házhoz, (ami tényleg nagyon szép és rendezett volt. Gondolom Damon is ezért választotta), és erősen bekopogott.

-         Hahó! Hölgyem legyen szíves nyissa ki! – kiáltotta Damon

Szóval épp nyaralnak itt. Fantasztikus. Bár gondolom ha vámpír lennék már az utca túloldaláról is hallanám hogy melyik házban beszélnek, és melyikben nem.

-         Katherine, igézd meg a nőt, aki jön ajtót nyitni. – mondta egyszerűen.

Hirtelen kővé dermedtem. Erre meg végképp nem számítottam. Hogyan igézzek meg bárkit, ha egy ember vagyok,nem pedig vámpír. Na ezzel teljesen lebuktam.

-         De miért én? – nyögtem ki , bár tudtam hogy felesleges.

-         Mert mért ne? Vámpír vagy, megteheted. – mondta nyersen

-         Damon … én… - egyszerűen nem tudtam mit mondani.

Egy idős néni nyitott ajtót, én pedig csak ijedten bámultam Damonra. Mikor a néni megkérdezte hogy miben segíthet, Damon egy bólintással, és óriási mosollyal levette rólam a tekintetét, és ránézett a nénire. Nem is szólt hozzá semmit, csak egyből megigézte.

-         Mi van Adela ? – kérdezte egy idős bácsi, gondolom a férje lehetett. Mikor ideért az ajtóba, Damon a tekintetével őt is kiköltöztette. Mindketten elindultak a szobájukba, és ekkor Damon is megszólalt. Először azt gondoltam hogy megállapítja, hogy nem is  Katherine vagyok, de mégsem.:

-          Oké, pakolnak, mindjárt mehetünk . – nézett rám Damon, de én nem tudtam megszólalni. Teljesen értetlenül álltam ehhez az egészhez. Damon tudja hogy Elena vagyok, de nem is érdekli. Igazából úgy tűnik meg sem lepődött rajta.

A házaspár máris megjelent az ajtóban a holmikkal, és már készek voltak az indulásra, amikor Damon megszólította a nénit.

- Hé, hölgyem legyen szíves behívni. – mondta Damon mindenféle tisztelet nélkül. Végül is ez megmagyarázható azzal, hogy Damon idősebb mint ez a néni, de azért beszélhetett volna szebben is vele.

- Jöjjön csak be – mondta nagy természetességgel a néni, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

- Köszönöm – válaszolta Damon, és megvárta míg kimegy a néni is. Behívott engem, majd a teraszon álló házaspárt észre sem véve, az orruk előtt csapta be az ajtót. Egy újabb Damonos dolog.

- Szia Elena! – köszöntött hirtelen, mintha eddig nem is találkoztunk volna.

- Meg sem lepődsz rajta ? – kérdeztem csodálkozva, és ekkor Damont elkapta a röhögés

- Szerinted eddig nem tűnt fel ? – kérdezte még mindig röhögve

- De akkor miért utaztál el velem!? – ordítottam rá. Nagyon mérges lettem.

Erre Damon csak egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott.

-         Szóval ez is csak egy újabb játék? Damon, én nem ok nélkül akartam hogy el gyere Mystic Fallsból.

-         Tudom! – válaszolta erre halkan, de határozottan

-         Tudod? És miért ? – kérdeztem vissza

-         Tudom hogy te és Bonnie rájöttetek hogy Klaus miatt hülyültem meg bla…bla…bla..

-         És honnan tudtad meg ? – kérdeztem,mert nem tudtam elhinni hogy mindezzel tisztában van, és még csak nem is érdekli.

-         Tőled! Klaus engem használt fel hogy megtudja a terveidet. Viszont azzal nem számolt hogy idő közben rájöttél a tervére. Megigéztelek és te elmondtad hogy mit tudsz. Ekkor én is rájöttem hogy Klaus mit akar velem, és sikerült elkerülnöm a többi szeánszot ahol meghülyítettek volna.. Utána eljöttél és eljátszottad hogy te vagy Katherine én pedig azt játszottam el hogy nem tudok semmiről.. – magyarázta nekem, mint egy hülyegyereknek.

-         Oké. Akkor ne nagyon pakolj ki. Megyünk vissza – jelentettem ki határozottan.

-         Elena, ne már! Egy az, hogy Klaus akkor meg fog minket keresni, kettő: mi lenne ha nyugton maradnál, és nagy nehezen kibírnál velem pár napot?! Most komolyan, belehalnál? – mondta flegmán, amitől kedvem lett volna valami nehezet hozzávágni.

-         Csakis Klaus miatt! – emeltem ki minden egyes szót, de a végén elmosolyodtam.

-         A színészkedést gyakorold még..- jegyezte meg halkan, erre a mellettem levő vázát hozzávágtam, bár mindhiába. Egy vámpírnak túl gyorsak a reflexei, és simán elkapta.

-         Meg a dobást is! – súgta oda majd átment a nappaliba.

-         Grhhh. Hogy lehet valaki ennyire idegesítő! - mondtam halkan.

-         Hallottam!! – ordított ki a nappaliból

-    Nincs valami dolgod ? – kiabáltam vissza gúnyolódva

-         Nincs! – válaszolta vissza természetesen.

Mivel nem volt energiám végignézni a lakásban, bementem a legközelebbi ajtón ( bár még véletlenül se azon, amin Damon ment be.) Erre mikor belépek, megláttam Damont, csak éppen a szoba másik végében üldögélt.

-         De jó hogy ennyi ajtó van ugyanahhoz a szobához – mondtam mérgesen, és ledőltem a mellettem levő kanapéra, majd Damon röhögése után mély álomba zuhantam.

Tehát ennyi a 6.fejezet. Kérem szépen, hogy aki elolvasta, az írja meg a véleményét. És ne felejtsétek, ma lesz a Vámpírnaplók második évadjának az első része az RTL Klubon (22:15 –kor) : D

Köszönöm!

Sziasztok! Most nem az új fejezetet hoztam, csak meg szeretném köszönni hogy ennyien látogatjátok az oldalt. Ma rekordot döntöttünk, illetve ti döntöttetek a napi látogatottság terén, ugyanis ma haladta meg először a 100-at a számláló, pontosan 113 a mai látogatottság eddig (20:28).

És persze szerintem az is egy jó átlag, hogy összesen 880 látogatóm volt, a nyitás: június 13-a óta!
Tehát nagyon szépen köszönöm a történet iránti érdeklődéseteket, remélem ez továbbra is így marad! :)
Üdv: Annie

5.fejezet - Készülődés

Sziasztok! Tudom hogy a múltkor azt ígértem, az 5 fejezet már Delenás lesz, hát ez nem jött össze 100%-ban. Igaz azért már most is csúszott bele egy kis – Elena részéről nem épp örömteli, de azért vicces dolog, de mégsem az amit ígértem. Sajnálom de nem akarom hirtelen összetömöríteni a dolgokat, mert arra törekszem hogy mindenkinek teljesen összeálljon a fanficem. Azért remélem ezt a „Készülődés” című fejezetet is elfogadjátok, és elolvassátok.

A másik amit már régebben el akartam mondani: hogy előfordulhat hogy sokan az első 1-2 fejezet után abbahagyjátok az olvasást, mert alig van benne Delena, de szeretném elmondani: hogy ez az első 5 fejezet csak a történet kibontakozása. Nem olyan fanficet szeretnék írni, amiben Damon és Elena már az első percben összejön, hanem azért szeretném hozni a sorozat hangulatát is. Tehát a terveim szerint lehet Damon és Elena közt boldog percekre számítani, hullámvölgyekre, és izgalmas akciókra ! Sajnálom, hogy ennyit írtam a fejezet előtt, de remélem elolvassátok…

1. 5.fejezet - Készülődés

Elena szemszög

Reggel viszonylag nyugodtan ébredtem, ugyanis végre nem egy varjú ébresztett, és nem is Jeremy üvöltő zenéje; egyszerűen csak magamtól ébredezhettem. Az óra háromnegyed kilencet mutatott. Teljesen nyugodt voltam, és ennek örültem: végre nem volt bennem az a tegnap esti érzés. Tegnap este még gondolkodtam egy kicsit ezen a Stefan-Damon-én dolgon, és azt hiszem sikerült legyőznöm a bennem levő akadályokat. Végre nem éreztem magam bűnösnek a múltkori csók miatt, és azért sem hogy ma épp arra készülök hogy néhány hétre elmegyek Damonnal egy kis kirándulásra. A kirándulás! Tényleg! Hirtelen meg is feledkeztem róla.. Ennyit a nyugodt reggelemről.

Gyorsan felöltöztem, megmosakodtam, majd bekapcsoltam a laptopomat hogy keressek valami helyet ahová elmehetek Damonnal. Bonnie este még fel is hívott hogy elmondja, ne legyen túl közeli a hely ahová megyünk, de azért ne is menjünk el a Föld másik oldalára. A neten megnyitottam egy térképet, talán ez elsőre egész jó segítség lesz, mert át tudom nézni a „mégsem olyan közel lévő helyeket”. Már tegnap este megfordult a fejemben Jacksonville. Úgy gondoltam ez nem rossz ötlet, úgyhogy ma is ennek néztem utána elsőként. Nem is tettem semmiféle változtatást, Jacksonville lesz! Ide eljutunk autóval, és az utazási idő kb 5 és fél óra! ( Bár itt azt hiszem nem gondoltak bele a vámpírok vezetési módjába. Úgy talán nem lesz 5 óra.. ) Gyorsan levezettem magamban az utazással kapcsolatos teendőket, majd bementem a fürdőszobámba hogy Katherine-hez illően begöndörítsem a hajam. Utána beszaladtam Jeremy szobájába, hogy beszéljek vele. Fel voltam rá készülve hogy nekem kell majd kirángatnom az ágyából, de nagy meglepetésemre erre nem került sor. Nem értettem mi van vele, mert elég gyűrötten nézett ki, mint aki egyáltalán nem aludt semmit. Úgy voltam vele ez sokkal fontosabb, mint az én utazási dolgom, tehát inkább a faggatózással kezdtem.

-         Jeremy, mi a baj? Szörnyen nézel ki!

-         Szia Elena! Semmi különös nincsen. Kimennél? – mondta, vagyis inkább nyögte elég semlegesen.

-         Nem, Jeremy! Nem mennék ki. Légy szíves mondd el mi a baj!- parancsoltam rá határozottan, de közben mégis iszonyatosan aggódva.

Ezután mint egy 5 percig csak némán néztünk egymásra. Úgy tűnt, Jeremy valamin nagyon gondolkozik. Nem akartam megzavarni, mert reménykedtem hogy azon töri a fejét, hogy elárulja-e a baját vagy sem. Egyszer csak tett egy hirtelen bejelentést:

-         Szellemeket látok, Elena!

-         Mi? Szellemeket? Ez hogy lehet? Bonnie tudja? – özönlöttek belőlem a kérdések

-         Igen, tudja. A múltkor azért voltam olyan sokáig nála. Tudja hogy mitől van ez, és Emily-vel kell beszélnie. Ő elfogja mondani, hogy mit lehet tenni. De nem vészes, ami azt illeti már kezdem megszokni.

-         Kiket látsz? – kérdeztem visszafogottan

-         Legfőképp Annát és Vicky-t. – jelentette ki csendesen.  – Azt hiszem akarnak valamit tőlem. Valamiért soha nem szállnak le rólam, és a múltkor is John bácsiról beszéltek, meg Klausról, meg valami boszorkányokról..

-         Jeremy, szerintem valamilyen üzenetet akarnak átadni neked! Amíg nem tudod hogy mit, nehogy eltüntesd ezt a képességet.-  mondtam, és még magamon is meglepődtem. – elhiszem hogy zavarnak ezek a dolgok, engem is zavarnának és valószínűleg én is azon lennék hogy eltüntessem. De akkor is! Jeremy egyértelmű hogy át akarnak adni valamit!

-         Igazad lehet! – mondta csendes, elgondolkodva. – És te mit akartál? Miért jöttél be eredetileg? – kérdezte hirtelen témát változtatva

-         Ami azt illeti, nekem is van egy kis problémám … Damonnal.

Jeremy kérdőn nézett rám, szóval folytattam:

-         Klaus és egy boszorkány össze akarják zavarni Damon elméjét, hogy megöljön… engem.

-         Várj! Klaus miért akar téged megölni? – kérdezte hitetlenkedve

-         Hát elvileg, addig nem lehet örökre hibrid, amíg meg nem ölik a hasonmást. És úgy néz ki azt akarják, hogy Damon öljön meg engem. És hogy ezt a dolgot lelassítsuk el kellene mennem valahová Damonnal, ahol szépen kitisztul az agya, és elmondhatom Klaus terveit…

-         Értem! És mikor kell elutaznotok, és hová ?

-         Hát a legjobb lenne ha minél hamarabb elmennénk. Most választottam ki a helyet: Jacksonville!

-         Rendben. Szóval gondolom most azért jöttél hogy elmondd hogy mosogassak, takarítsak, ne hagyjak túl nagy rendetlenséget bla bla bla..

-         Igen, valahogy így – nevettem el magam

-         És persze, hogy vigyázz magadra! – mondtam komolyra fordítva a szót.

-         Ígérem, vigyázni fogok magamra! És persze te is vigyázz magadra! – jelentette ki kedvesen

-         Azt fogok! Köszönöm Jeremy. Akkor átmegyek Damonhoz, eljátszom hogy én vagyok Katherine…

-         Hé! Ne kísérjelek el? – szólt utánam

-         Jeremy!? Nem lenne fura ha Katherine-nek hirtelen lenne egy Elena öccsére hasonlító védelmezője? – mondtam nevetve

-         Háát..öhm.. igazad van. De…  ha már úgyis a hasonmások világában élünk, mért ne lehetne egy Jeremy  hasonmás is? – kérdezte tovább húzva a dolgot..

-         Rendben! Jól van, tudod mit: tisztában vagyok azzal hogy ez arra megy ki, hogy bebizonyítsd, neked is igazad van! Oké! Hát akkor az van.De köszönöm,  most nem kell az a hasonmás! – hangsúlyoztam színészkedve, de a végére teljesen elröhögtem.

-         Rendben, akkor menj – egyedül! – jelentette ki erőltettet sértődöttséggel a hangjában

-         Oké! Szia Jeremy

Miközben a Salvatore-ház felé közeledtem, lélekben készültem a Katherine színjátékomra. Úgy éreztem, még most is nagyon gyenge az előadásom,de lejárt az idő! Megérkeztem. Nem kopogtam az ajtón, egyenesen bementem-gondolom Katherine se tett volna mást. Majd megpróbáltam minél határozottabban haladni a nappali felé, ahol Damontól megszokottan egy pohár whiskyvel a kezében álldogált.

-         Helló Damon! – szólítottam meg

-         Helló Katherine! – mondta, tehát eddig bevette

-         Mit szólnál ha mi ketten egy-két hétre elmennénk egy kis kiruccanásra Jacksonville-be? – mondtam a ’ketten’ szócskát kiemelve.

-         Egy-két hét, Stefan nélkül? Nem hangzik rosszul! – mondta egy kicsit öntelten, de örültem hogy ennyire bevette.

-         Rendben, akkor készülődj! Délre visszajövök! És természetesen te vezetsz! – kacsintottam rá, majd elindultam az ajtó felé.

-         Rendben! Hé-hé, állj már meg! Hol marad a csók? Egy kicsit fura vagy ma.

Hirtelen minden megfagyott bennem! Már-már abban reménykedtem hogy sikerrel jártam, hogy túl vagyok az egyik legnehezebb lépésen, de erre nem számítottam. Csók? Ez tényleg teljesen kiment a fejemből. De most nem tehettem mást, meg kell tennem amit Katherine is tenne, máskülönben lebukok, és kitudja, lehet már ellenem uszították. Most ezzel nem kísérletezhetek, mert vagy megöl vagy nem. Gyorsan hátrafordultam, majd újra elkezdtem közeledni felé. Erre ő is közelebb jött, és megcsókolt. Az ő részéről szenvedélyes volt, az én részemről viszont nem éppen. De minden erőmmel azon voltam hogy úgy tűnjön én is élvezem. Mikor befejezte, furcsán nézett rám. Gondolom még így is feltűnt neki hogy valami más, de reménykedtem hogy nem veszi észre hogy Elena vagyok.

-         Sajnálom, Damon. Csak még van néhány fontos elintéznivalóm. Akkor délre jövök.

-         Rendben. Katherine?!- szólított meg, mintha akarna még mondani valamit, úgyhogy hátrafordultam. Nem kérdeztem vissza semmit,csak kérdőn ránéztem.

-         Semmi – mondta végül

Visszafordultam, és kiléptem az ajtón. Hát ez veszélyes volt. De túl vagyok rajta! Még ha furának is tartott, nem jött rá hogy Elena vagyok. Gyorsan elindultam hazafelé, mert már csak 1 órám maradt, de még neki sem álltam a pakolásnak. Gyerekes izgalom bujkált bennem, de közben tényleg féltem is mert nem tudtam hogy Damon most mennyire utál engem, mint Elenát. Abban bíztam hogy már csak egy rövid ideig kell Katherine-t játszanom, és utána mindent elmondhatok neki őszintén, mint Elena – Damonnak. De azt hiszem, erre még várhatok egy kicsit…

Tehát ennyi az 5. fejezet. Kérlek kommenteljetek: a fejezetről és a fejezet előtti mondandómról is.Köszönöm :)